Szent Korona-tan
A Szent Korona tanának első és legfontosabb tétele, hogy a Szent Korona a misztikus és közjogi utalásokban nem tárgynak, se nem szimbolikus erejű jelképnek, hanem élő és szent személynek tételeződik. Ez az isteni eredetű szentség, és az ebből következő hatalom a Szent Korona sajátja, semmilyen más tárgyra, élő személyre vagy közösségre (beleértve a nemzetet is) nem ruházható át!
1038. év augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, Szent István király az országot a Szent Korona személyében a Szűzanyának felajánlotta. Ez az Ég és Föld között létrejött Szövetség földi hatalom által érinthetetlen, keresztény magyar ember ezt a Szövetséget nem hagyhatja figyelmen kívül, és nem bonthatja fel.
Ezen felajánlás következtében Szűz Mária az ország királynője (Regina Hungariae), Magyarország pedig a Boldogasszony országa (Regnum Marianum). Ezért Magyarországon a misztikus hatalmat Szűz Mária gyakorolja a Szent Koronán és annak akaratán keresztül..
A Szent Korona tanának gyökerei már Szent István király Intelemiben kimutathatóak. A Korona már ekkor jelentette:
- az országot, mint területet,
- az országot, mint közigazgatási intézményrendszert, világi hierarchiát.
- az országot, mint egyházi, szakrális hierarchiát,
- a király személyét,
- a király uralkodói tulajdonságait, képességeit,
- mindezek legitim átörökítési képességét.
Legitimitás
A magyar jogtörténet egyedülálló jellegzetessége, hogy a Szent Korona elengedhetetlen a legitimitáshoz. A hagyományok szerint a magyar király koronázásakor négy feltételnek kellett teljesülnie:
1. Magyar királyt jogérvényesen csak a Szent Koronával lehet koronázni.
2. A koronázás helyszíne Fehérvár.
3. A koronázó egyházi személy az esztergomi érsek.
4. A koronázásnak egyházi ünnepen kellett történnie.
A négy szabály közül három áthágható, ha a körülmények kompromisszumot követelnek, azonban a Szent Koronával való megkoronáztatást nem pótolhatja semmi. Hiányában a királyi hatalom elveszti legitimitását, a hozott törvények és rendeletek nem érvényesek.
A Szent Korona és a hatalom
A Szent Korona a magyar államhatalom legmagasabb rangú alanya, a legmagasabb közjogi méltóság, benne egyesülnek a megosztott törvényhozó, végrehajtó hatalom részesei. A Koronát illeti a hatalom teljessége, tagjainak egyike sem tarthat igényt a teljes hatalomra.
A Szent Korona akaratát tagjain keresztül a törvények által fejezi ki.
A magyar közjogi hagyomány szerint legitim hatalmat csak az gyakorol, aki a Szent Koronát elfogadva, annak tagjaként, a természeti-isteni törvények szellemében a Korona többi tagjával gyakorolja a megosztott politikai-törvényhozói, bírói és végrehajtói hatalmat.
Ha a hatalom törvényes gyakorlása nem lehetséges a nemzetgyűlés a Szent Korona tanának megsértése nélkül rendelkezhet a hatalom átruházásáról és megosztásáról. A nemzet visszaállíthatja a királyságot, vagy határozhat egy király nélküli királyság mellett, amiben egy kormányzóra vagy elnökre ruházhatja át a királyi jogokat, illetve azok egy részét.
A hatalom megosztása
A legitim hatalmat három tényező együtt gyakorolja: a Szent Korona, a megkoronázott király és a koronázó nemzet. Sem a király, sem a nemzet nem határozhatja meg helyzetét a Koronával szemben, mert ez eleve adott.
Koronázáskor a király esküt tesz az alkotmány biztosítására. Ha az uralkodó vét a Szent Korona ellen, a nemzet ellenállási jogával élhet, esetleg a személyi sérthetetlenségét figyelembe véve minden hatalmától megfosztható.
A Szent Korona tagjai
1848-ig a Szent Korona tagja a nemesség volt, jelen pillanatban a Szent Korona tagjának tekinthető minden magyar természetes és jogi személy.
A Szent Korona tagság közjogi fogalma az országlakosok tekintetében a mellérendelést részesíti előnyben az alárendeléssel szemben, a jogokat nem korlátozza, hanem kiterjeszti, ugyanis a Szent Korona minden tagja "egy és ugyanazon szabadság" elvén ugyanazon kötelességekkel és jogokkal rendelkezik. Ezen kötelességek és jogok megvalósulási formái ugyan különbözhetnek, de lényegük azonos.
Ugyanezen mellérendelő kapcsolat érvényes a Szent Korona országaira. Ezen államegységek nem Magyarországnak voltak alárendelve, hanem annak testvérországaként a Szent Koronának.
A Szent Korona tana, mint jogrendszer
A Szentkorona-tan a magyar történelmi alkotmány legfontosabb alapelveinek összegzése. Jogrendszerként egy folyamatosan bővülő, fejlődő rendszer, melynek kiindulási és viszonyítási pontja a Szent Korona. A jogrendszer egyik legfontosabb alapelve a "jogkiterjesztés" elve, ami a már meglévő jogok újabb és újabb csoportokra való kiterjesztését jelenti. Ennek értelmében Magyarországon a nemesség nem vesztette el soha sem "kiváltságos" helyzetét, hanem jogait és kötelességeit kiterjesztette a lakosság más csoportjaira, a polgárságra és a jobbágyságra.
A jogfolytonosság
A Szent Korona eszméje alapján fennálló jogfolytonos állapotot a nép, az uralkodó, valamint külső fegyveres erő (vis maior) is megszakíthatja. Az ebben a hatalmi helyzetek teljesen törvénytelenek és legitim módon nem igazolhatóak. Abban az esetben, ha a Korona - király - nemzet hármasság nem állhat fenn, valamint a történeti alkotmány intézményei útján legitim hatalom nem gyakorolható, akkor részleges legitimitás, illetve a szokásjog elve alapján a jogfolytonosság fennállhat, ha a nemzet szándékát fejezi ki azzal, hogy a teljes legitim állapotot visszaállítja.
A Szent Korona birtokjoga
A Szent Korona, mint jogi személy, magába foglalja az egész országot. Bármely történelmi vész darabolja szét is az országot, az a Szent Korona személyében mindig egységes marad.
A Szent Korona az első és fő tulajdonos az országban, és ő részesíti a tulajdonból a Szent Korona tagjait. A Korona jövedelmei és javai tétel azt is jelenti, hogy a Szent Korona tagjainak feje a korona jövedelmeivel feladatainak ellátása érdekében rendelkezett és nem mint magánszemély.
Minden birtokjog gyökere a Szent Korona, minden birtokjog rá száll vissza. Magyarország területén idegen állampolgár nem birtokolhat földtulajdont, csak a Szent Korona tagjává válva (honosítva).
Ugyanígy elidegeníthetetlenek az ország természeti kincsei és értékei, illetve az ezekből származó jövedelmek!
A Szent Korona főkegyúri joga
A magyar Szent Korona területén a főkegyúri jogok a magyar királyt illetik, a római katolikus egyház fejének csak megerősítési jogköre van. Ez alapján a magyar király alapíthat egyházat, püspökséget, apátságot, prépostságot, ő adományozhat egyházi hivatalokat és vissza is veheti őket.
A főkegyúri jogokat a nemzet megvonta Horthy Miklós kormányzótól, ezért az a pápára szállt vissza.
A Szent Korona tan jelen és jövője
A Szent Korona tan értelmében Magyarországon 1946 óta nem állt helyre a jogfolytonosság, tehát illegitim módon gyakorolják a hatalmat. 1946 és 1990 között külföldi csapatok megszállása alatt állt az ország, ezért nem volt lehetséges a jogfolytonosság helyreállítása. Az alkotmány alapjául szolgáló többszörösen módosított 1949. évi XX. törvény is ebben az állapotban született, ezért a mai magyar alkotmány, és az ezen alapuló hatalom illegitim. Mivel a Szent Korona tagjainak (jelen pillanatban minden magyar állampolgárnak) kötelessége a jogfolytonosság helyreállításán munkálkodnia, ezért a Szent Korona tan helyreállításáig gyakorlatilag a mulasztásos alkotmánysértés állapotában vagyunk.
A magyar nemzetnek ki kell nyilvánítania a jogfolytonosság helyreállításának szándékát, majd alkotmányozó nemzetgyűlést kell összehívnia, ahol a választott képviselőknek kell a hatalmi legitimitást helyreállítania. A Szent Korona szellemében felül kell vizsgálni a magyar jogrendszert és minden nemzetközi szerződést, beleértve az Európai Unióval kötött csatlakozási szerződét is.
A történelmi alkotmány helyreállítása után pedig újabb szabad választásokon kell dönteni a képviselői helyekről.
Miért szent a koronánk?
A koronát a 13. század közepétől tartják szentnek, ami azért is érdekes, mert semmiféle más koronát nem ismerünk a történelemben, amit szentként tisztelt volna bármelyik nemzet. A korona szentsége onnan ered, hogy II. Szilveszter pápa isteni kinyilatkoztatás eredményeképpen adományozta ezt a magyaroknak. Ugyanakkor a "sacra corona regni Hungariae" szerkezet nem pusztán a korona szentségére utal, hanem annak hatalmára. Arra, hogy a korona önmagában testesíti meg az ország teljességét.
A Szent Korona III. András esküszövegében bukkan fel önálló jogi személyiségként: a király esküt tett arra, hogy az országa jogait és a korona méltóságát sértetlenül fenn fogja tartani. A királyi hatalmat a Szent Korona ruházta magára az uralkodóra, így a királyok hatalma a Szent Koronától ered. Ezért volt olyan nagyon fontos, hogy az uralkodót a Szent Koronával koronázzák meg. Ennek hiányában a hatalma ingatag és megkérdőjelezhető volt.
Mikor viselték az uralkodók a Szent Koronát?
Magyarország koronája nem közönséges, hanem beavató korona. A királyok általában több koronával is rendelkeztek. Volt például házi és országló koronájuk is. Az országló koronát az országos ügyek intézésekor viselték az uralkodók, míg a házi koronát bármilyen alkalommal, akár az udvartartás felett végzett szemle során is. A beavató korona azonban nem hétköznapi viselésre szolgált, ezt csak egyetlen alkalommal, a felszentelés aktusa során tették az uralkodó fejére, majd biztos helyre vitték, és csak a következő uralkodó koronázásakor vették elő ismét.
Mit jelent a Szent Korona-tan?
A Szent Korona-tan első megfogalmazója Werbőczy István volt, aki kifejtette, hogy a Szent Koronának a király és a nemesség egyaránt hűséggel tartozott, és mivel a felségjogokat maga a Szent Korona birtokolta, a király soha nem rendelkezett teljes önállósággal, csakis a Szent Korona nevében, a nemességgel egyetértésben intézkedhetett. Ebből következett, hogy a korona jogán a nemzet tagjai is részt vesznek a hatalom gyakorlásában, másrészt, hogy a király nem saját jogán, hanem a korona jogán bírja a hatalmat. A koronázás nálunk tehát nem csak formaság volt, hanem közjogi aktus is: a koronázással szállt át a királyi hatalom a koronáról a királyra.
